Kiállításaim/Exhibitons:

2021. 02. Debreceni Egyetem, Elméleti Galéria

2021. 06. Hajdúböszörményi Írótábor

2022. 02. Hajdúböszörmény, Csuporka Galéria

2022. 11.  Debrecen, DAB székház

2023.11.  Miskolc, Ady Endre Művelődési Ház

2024.03. Hajdúböszörmény, Sillye Gábor Művelődési Központ

2024.04. Debrecen, Debreceni Egyetem, Élettudományi Galéria

"Minden kép önmagáért beszél... persze mindről beszélgethetünk bármeddig."

"None of my pictures needs explanation, but we can talk about all of them as long as you want."

"Próbálok teljesen egyedi, modern képeket készíteni. Az arányosságot, a szépséget és a dinamizmust próbálom megjeleníteni a képeken, mindezt improvizáció által. Némely képen az izgalmas struktúra és a részletek dominálnak, másutt a kompozíció és persze olykor mindkettő. Célom, hogy a képeket "jó legyen nézni", pozitív, legfeljebb felkavaró, de ne negatív élményt nyújtsanak."

"I try to create totally unique, modern paintings. A try to show the proportionality, the beauty and the dynamism by improvisation. Some of my pictures are about the exciting structures and the details, some of them are about the compositon and -of course-some of them are about both. My goal to create experiential artworks, seeing them must'nt to cause negativ feelings, they should be upsetting at most."

"Álmok és áramlások"

(A hajdúböszörményi városi hetilapban 2022.06.24-én megjelent, velem készült interjú erdeti, bővebb változata.)

Június 13-tól a Kertész László Városi Könyvtárban tekinthetőek meg Böszörményi Kovács Zsolt legújabb alkotásai.

A civil munkája mellett számos kreatív tevékenységgel foglalkozó hajdúböszörményi

családapa az utóbbi időben vált igazán aktívvá a festészetben. Az alkotói folyamat mellet a kezdetekről és a közeli jövőről, céljairól is kérdeztem.

Mióta foglalkozol festészettel? Mikor fedezted fel először, hogy van tehetséged hozzá?

Már egész kis korom óta érdekelt a művészet, jól rajzoltam már akkoriban is, több rajzversenyen is sikeresen szerepeltem. A Középkerti Általános Iskolába jártam, Pálfi Gyula volt a rajztanárom. Ez azért is fontos információ, mert ő maga is szívesen fest absztrakt képeket, elmondása alapján ez foglalkoztatja igazán. Még nyolcadikosként megnéztem a kiállítását, és teljesen beszippantott. Ennek hatására kezdtem el én is modernebbeket festeni, előtte állatok a természetet és emberek voltak a témáim. Később évekig hol aktívabb voltam a festésben, hol kevésbé, de volt, hogy sikerült néhányat értékesítettem, ez mindig újabb lökést adott. Igazából, amikor jött a koronavírus járvány, akkor lett sok szabadidőm, illetve kaptam egy ajánlatot, hogy lehetőségem lenne a festményeimet kiállítani, ezért másfél évvel ezelőtt nagyon belehúztam így a tavaly januári kiállításra összegyűlt a megfelelő anyag, ennek köszönhetően sikerült ez a tárlat a Debreceni Egyetem Élettudományi Tanszékén.

Egy kiállításhoz, hány képet kell elkészítened?

Pontos számot nem tudnék mondani, de közel 30 festmény került akkor kiállításra. Ebben voltak egész picik, közepesek és nagyobb darabok is.

Hol voltak korábban megtekinthetőek a munkáid?

Az egyetemet követően, a hajdúböszörményi írótábor keretien belül, az "óvónőképző"

kollégiumában voltak megtekinthetőek a munkáim. Idén a Csuporka galériáján is volt egy kiállításom. Ekkor már a vírushelyzet lehetővé tette, hogy megnyitó is legyen, zenével és vendégekkel, ahol Tarczy Péter, neves grafikus nyitotta a tárlatomat beszédével.

Mivel tudnád jellemezni a festészeti stílusod?

Koncepció és elképzelés nélkül készülnek a képeim. Általában egy szín mellett döntök, elkezdem és az első ecsetvonás ad ihletet a másodikhoz, harmadikhoz. Kizárólag vizuális dolgokra gondolok közben, tehát nem érzelmekre, vagy emlékre, és nem akarok semmit kifejezni. Egyszerűen csak visz a kezem. De persze mégis dolgozik a tudatalatti, így a kész alkotásokon megjelenik az a vizuális élmény, amit gyűjt az ember. Nonfiguratív, absztrakt képek, de mégis emlékeztetnek valamire. Nyílván a munkám abból táplálkozik, amit én látok, amit én megélek. Kisebb része elmegy a figuralitás felé, de inkább csak a kis grafikáknál. Néha alkotás közben a vásznon megjelenő kép elkezd emlékeztetni valamire, akkor már ennek hatására ennek alapján folytatom. Ebből is következik az, hogy alapból én nem is adnék címeket a képeknek, mert "direktben" nem akarok üzenni semmit. Így sokszor a közönségre bízom ezt a feladatot, megszavaztatom velük, és ami számomra a leginkább illik az adott alkotáshoz, azt választom címként. Illetve ez azért is jó, mert jó látni kinek mi jut eszébe róla. Így például a Mexikó című képemnél is nagyon betalált a választás, nekem eszembe nem jutott volna, de mikor más tanácsolta, láttam benne ezt a hangulatot én is.

Mi motivál újabb alkotások elkészítésére?

Ha valaki vett képet az mindig lökést adott. Szívesen kérem ki a környékbeli festőművészek véleményét is. Egész sok pozitív visszajelzést kaptam. Debrecenben Komiszár Jánosnak nagyon jó hírneve van, és mondhatni ő lett a pártfogóm. Írt nekem ajánlást, az őszi debreceni kiállításomat ő fogja megnyitni. Gajdán Zsuzsától is több dicséretet kaptam már, jó érzés, hogy támogat, ami azért is elismerés számomra, mert rajongok a munkásságáért.

Munkáidat a jövőben hol tekinthetik meg az érdeklődők?

Június 13-tól a Városi Könyvtárban lesznek kiállítva a munkáim. Illetve folyamatban van a szervezés egy nívós debreceni intézményben is őszre. Decemberben egy Miskolci művelődési házban lesz egy tárlat. De a debreceni Batthyány utcai Artka Galeriéban is van pár képem, illetve a Csuporkában is egy.

Mi a célod, vagy a vágyad?

Régen azt hittem, majd csak a időskori éveimben lesz időm ilyen aktívan alkotni, így már ezért is hálás vagyok, hogy ez fiatalabban megadatott. Egy Pesti galériába kiállítóként eljutni szerintem minden festőnek a nagy vágya, így nekem is. De nyílván cél bekerülni a köztudatba, minél szélesebb körben, itthon vagy akár külföldön és mindig örülök, ha valaki az én képemet választja lakása díszéül.

Van olyan képed, amit nem adnál el?

Eddig egyetlen egy van, ami semmiképp nem eladó, ez egy gyerekkori flash back (emlékkép) ihlette kép, a többitől meg tudok válni, öröm, ha másoknak tetszik, amit alkotok, ezért is csinálom többek között.

Felkérésekre esetleg készítesz képeket?

Nem jellemző, ajándékba készítettem már. Illetve volt egy megkeresésem, a debreceni Kálvin téren található fotóstudió falát kellett kifestenem, ami mai napig is háttérként szolgál. Itt a színvilág volt, amit kikötöttek, a többi rám volt bízva, de a végére már hárman instruáltak. Nehéz volt, de nekem és nekik is tetszett a végeredmény. Diszperzittel és legfőképp szivaccsal dolgoztam.

Hogy képzeljük el nálad az alkotás folyamatát? Hogy és hol szoktál festeni? Van e munkafolyamatodnak valami visszatérő rituáléja?

Ez mindig változó, jelenleg a lakásomon festek. A háttérben sokszor zene szól, de van, hogy a híradó vagy épp ismeretterjesztő műsor megy a tévében. Sokféle zenét szeretek, de a nagy kedvenc, a Depeche Mode, ami teljesen kikapcsol. Sokszor lassabb tempójú pszichedelikus mixeket hallgatok, olykor pedig teljes csend vesz körül. Szeretek akár a szabadban is festeni, hiszen a napfényétől szebben semmi nem adja vissza a hatást, szépen csillog a temperán is. Ha este lámpafénynél festek, akkor reggel érdemes megnézni, mit is alkottam. Illetve esetleg egy pohár sört elfogyasztok.

Mivel foglakozol a festészeten kívül és emellett, hogy fér bele még ez is?

Egy faipari cégnél dolgozom a mindennapokban területi képviselőként. Ez szezonális, hiszen nyáron erősebb a piac, télen több időm jut bármi másra is munka mellett. Szerencsére itt megértőek. Emellett esküvői ceremóniamester és szertartásvezető vagyok, ez is ugye a nyári időszakban aktuálisabb. Illetve ütős hangszereken, kongán játszok, ez is alkalmi jellegű. Így a téli hónapokban, az év hidegebb részén több időm jut a festészetre is. A munkából haza érve sokszor az első, hogy ecsetet ragadok és órákig van lehetőségem alkotni.

Mennyi időt vesz igénybe egy kép elkészítése?

Ez is változó, nyílván méret függő is, de sokszor van, hogy egy késznek hitt munkát, mégis előveszek és tovább folytatom. Nagy általánosságban számolva, ha egy alkalommal festek 3-4 órát, ebből olyan 4 nekirugaszkodás szükséges, tehát olyan 12-16 óra.

Milyen eszközöket használsz?

Akrillal dolgozok elsősorban, de ezen kívül sok más technikát alkalmazok, temperát, tust, grafitot, olajpasztellt, festek kartonra, papírra, vászonra egyaránt. Dolgozok mindennel szivacs, henger, festőkés, ujjlenyomat, kezem nyoma, rongy, szinte bármi az ecsetetek mellett, ami szép nyomot hagy. Akár hurkapálcika, pukkasztó fólia, fésű, kefe, textilek, orvosi géz, göbös, lyukacsos papírok. Sokszor kollázs technikával, újságpapír, könyv, rajzok, régi képek szétvágásával, vagy direkt ehhez készített kisebb képekkel.

Van e esetleg olyan szín, vagy minta, amit szívesebben használsz, többször megjelenik?

A zöld és főleg a mélyzöld árnyalatai többször visszatérnek. A föld színei a barna, a sárga, a zöld, ezeket sokszor szeretem beletenni, és kevés munkámból hiányzik. A dinamikus, mozgásra emlékeztető vonalakat szeretem, amik átszelik a képet. A debreceni kiállításomnak is a címe ez volt, hogy "Álmok és áramlások", mert sokszor álomszerűek a képek és visszatérőek a mozgást, áramlást időző vonások. Ahogy a festék csapódik, azt nagyon szeretem használni, gesztus festészetnek is hívhatjuk. Imádom a nagy magasfeszültségű oszlopok esztétikáját, így nagyon sok képemen megjelenik a rácsos motívum.

Nagy festők közül, ki az, akit kedvelsz?

Például Paul Klee vagy Kandinszkij, de Burai István debreceni festőnek a műveit is imádom. Mindig az absztrakt művek voltak rám nagy hatással, de természetesen mindenfelé stílusban találok szépet. Munkácsy képeit is nagyon szeretem. Illetve gyakran járok kiállításokra, akár itt a városban és környéken is.

Varga-Mező Friderika